A jó ivóvíz - többek között - tartalmaz bizonyos mennyiségű oldott kalciumot, magnéziumot és egyéb sókat. Ennek alapján beszélünk a víz "keménységéről", amit Magyarországon német keménységi fokokban (nko) mérünk; 10 mg kalcium- vagy magnéziumion 1 liter vízben oldva ad 1 keménységi fokot. A lágy víz (8 nko alatt) mosáshoz (jobban oldódik benne a mosószer), kazánok táplálására (kevesebb vízkő képződik) megfelelő, de emberi fogyasztásra nem tekinthetjük megfelelőnek.
A kemény vizek, (16 nko felett) így például a mélyfúrású kutakból származó vizek üdítőek, de a fent említett célokra nem használhatóak. A vízművek többnyire átlagos minőségű, közepes keménységű (10-14 nko) vizet szolgáltatnak, ha valahol ettől eltérő minőségűre van szükség, például laboratóriumokban, mosodákban, ott a vizet külön kell kezelni.
Fontos tudni, hogy a vizet termelése, szállítása vagy tárolása során érhetik bakteriális fertőzések. Érintkezik levegővel, a levegőben levő porokkal, vagy esetleges csőtöréseknél föld kerülhet a vezetékbe. Ezért a vizet csírátlanítani, fertőtleníteni kell, illetve olyan mennyiségű fertőtlenítő anyagot kell adagolni, hogy a víz a fogyasztási helyekig csíramentes legyen.
Háromféle fertőtlenítő anyag ismeretes: az UV-sugárzás, az ózon (O3), mindkettő hatása csak rövid ideig tart, ezért a harmadik, a klórgáz vizes oldatának a bekeverése terjedt el. A termelés során a vízben folyamatos klórozással 0,1-0,3 mg/liter koncentrációt kell ad
forrás: vízművek
